Rizsföld, cukornád és Bharachukki vízesés

Miután visszatérünk a Bengáli öböl partjáról, másnap dec. 14-én korán reggel útra keltünk a Bharachukki vízeséshez a Cauvery folyón. A célpont kb. 120km-re volt Bangalore-tól. Az utazás Talakadu felé nagyon érdekes volt, a táj mellettünk sziklákkal és hegyekkel szabdalt, mellette pálmafák. Az út mellett érdekes magas fák, amik indákkal nyúltak a talaj felé, és Ravi elmesélte, hogy amikor ezek az indák a földre érnek, gyökeret eresztenek majd később önálló faként élnek tovább. Többek között ezt is meg lehet figyelni az alábbi videón, Gábor készítette, ő ült bal oldalt elöl. 

Az úton sok ökrös szekeret láttunk, hiszen ez már az a vidék ahol a mezőgazdasággal foglalkoznak a lakosok. Az út minősége egészen jó volt, és az út mellett látható csővezetékekkel a csatornázásra készülnek, az elmondottak alapján már több éve, de azért látható a fejlődés, csak sajnos nagyon-nagyon lassú.

Néhány faluban az út szélén friss terméseket is árulnak, a földön ülve nagy fűszerkupac mellett. Egyik ilyen faluban kóstoltunk indiai banánt is.

 

Ez a banán abban különbözik attól amit itthon kapunk, hogy sokkal kisebb és édesebb is. Sajnos itt nem kaptunk igazán jó minőségűt, de útunk során később találkoztunk igazán édes mini indiai banánnal is. :)






A falukban az élet nyüzsgő volt, sok gyalogos és motoros.

Útközben rizsföldek mellett vezetett utunk, amik nagyon érdekes élénk sárga vagy zöld színűek, az érettség szintjétől függően. Közelről azt is felfedeztük, hogy víz borítja az ültetvény alját, hiszen a rizsnek sok vízre van szüksége. Ezekről a vidékekről származik tehát az indiai ételek legfőbb alapanyaga a rizs.

A munka itt egész évben folyik, hiszen folyton nyár van, nincs téli pihenő a földnek és az embereknek sem...egy évben többször aratnak a földeken, kétszer háromszor is akár.

A másik nagyon fontos termény, a cukornád. Még azt is kipróbálhattuk, hogyan kell a nyers cukornád külsejét lefejteni és elrágcsálva az édeskés szárat igazi cukornádat kóstolhattunk. Ez volt az amiből pár nappal ezelőtt a juice-t ittuk Bangalore-ban.

Cukornád aratás.

A kókuszpálmákat hasznosítják a legsokoldalúbb módon. Nemcsak a kókusz levét és húsát  fogyasztják el, kókuszdiót a háztetőkön szárítják, illetve a szárított pálmalevelekből házat építenek. Ha jön a monszun és esetleg elmossa, kénytelenek szegény népek újjáépíteni, de bőségesen rendelkezésre áll a kókuszpálma ezen a vidéken.

Miután több kapunál kifizettünk a belépőt és parkolási díjat, megérkeztünk a vízeséshez. Több iskolás buszt láttunk a parkolóban és egyenruhába öltözött kisiskolások csoportját a vízeséshez közeledve. Ravi mesélte, hogy kiskorában járt itt szintén iskolásként, és akkor sokkal több víztömeg volt a vízesésben. Az elmúlt időszak szárazsága nem kedvezett a Cauvery folyónak. 

 

Viszont az alacsony vízállás kedvezett most nekünk, mert így kis fonott ladikokkal bevittek minket a vízesések tövéhez. Első ránézésre nem tűntek túl stabilnak...

Hihetetlen élmény volt amikor a fejünk mellett zubogott a víz. Ravi megörökítette az élményt:

Voltak helyiek akik még nálunk is jobban élvezték a vízesést és meg is fürödtek benne...

Mi ezt inkább kihagytuk, elég vizesek lettünk a csónakázás során.

Hatalmas élmény volt amikor körbe-körbe pörgetett minket túravezetőnk, mintha egy centrifugában ültünk volna. A parton majmok figyelték minden mozdulatunkat, vigyázni kell velük, mert az ártatlan arc mögött agresszív kis tolvajok lapulnak...

Ezután már csak pár lépcsőfok várt ránk, hogy visszajussunk a parkolóba...a tűző napon...megküzdöttünk ezért a vízeséses élményért. A képen kb. a lépcsők harmada látszik...

Ezután utunk egy templomhoz vezetett. Útközben megálltunk egy kis településen ahonnan szép kilátás nyílt a Cauvery folyóra és egy erőműre, ami az első villamosenergia szolgáltató volt az államban. Sajnos ma már le van zárva és nem látogatható.

Útközben gyönyörű vidéket láttunk

 

Ezután megérkeztünk az elátkozott Talakaadu templomhoz, ahová mezítláb be is mehettünk. Az átok arról szól, hogy a templomot időnként homok borítja el, így folyamatosan tisztítani kell és mivel a templom egy erdő közepén van, tényleg nem lehet érteni, hogy honnan jön ez a sok homok....

Nagyon szép Nandi szobor is található itt.

A templom bejárata előtt pedig egy mezítlábas szobor az áldozati oltárral szemben, amin az a piros por található amivel a hívők a bindit teszik fel harmadik szemükként homlokukra.

A közelben folyt a Cauvery folyó, ahol az idelátogató iskolások meg is fürödtek, akár ruhában is, és arrébb a már ismert kis ladikokban halászok mártogatták hálóikat a folyóba.

Elsétáltunk egy másik templomhoz is amit már szinte teljesen lerombolt a homok, ami monszunkor sárként borítja el a területet. Már csak a szentély a feldíszített istenszoborral maradt épségben. Sajnos ezek a gyönyörű szobrászati remekművek talán már nem is sokáig lesznek láthatóak ennek a szörnyű átoknak köszönhetően....

A helyi iskolások itt töltötték délutáni szünetüket és uzsonnaidejüket. a Közelben megtaláltuk az iskola épületét is, aminek külső falán geometriai formák és történelmi feljegyzések láthatóak.