Korán reggel útra keltünk Bandipur Safari felé. Az út hosszú volt és legkésőbb fél 4-re oda kellett érnünk, mivel akkor indult az első szafari túra, illetve már ebédre vártak minket, de arra nem sok esély volt, mert útközben megállókat is terveztünk. Így reggeli előtt távoztunk a hotelból, útközben megálltunk egy tipikus dél indiai reggelire. Dosa-t ettünk, én Paper Masala Dosa-t, ami egy papírvékony változata a palacsinta szerű tésztának. Különböző szószokba mártogattuk ezt.
Ezután egy templomhoz vezetett utunk, ahol egy fél órás sorban állással megnézhettük az egyik istenség szobrát. Ezek a templomok belülről sötétek, feketék, többnyire gránitkőből vannak, és egy hosszú kanyargós sor vezet a főszentélyhez, és szigorúan csak mezítláb lehet belépni.
Habár a tigris volt az elsődleges célpont, annyira nem bántam, hogy nem kereszteztük a tigrisek útját, gyönyörű de nagyon veszélyes állatok. A tigris helyett most többnyire madarakkal kellett beérnünk.
Az első igazi kapásunk egy Kingfisher madár volt, ami az egyik indiai sör márka neve is. A madárka kék tollazata nem illik a szürke ágak közé, mégis nehéz volt észrevenni.
akkora szerencsénk volt, hogy még egy Kingfishert...
Az erdő sűrűjében egy vad elefánt toporgott egy homokgödörben és először nem értettük mit csinál ott.
Majd rájöttünk, hogy eszi a homokot! Azaz a homokban található sóra és ásványi anyagokra van szüksége...
Az egyik fa koronájában egy vadon élő papagáj bújik...éles szemek kellenek hozzá, hogy megtaláljuk....
Halkan arrébb gurultunk a dzsippel és úgy már jobban láttuk a kis fickót.
Ezután ismét találkoztunk pár prédaállatkával, akik egész nyugodtan tűrték a látogatókat, amíg nem egy tigrist neszeltek, békében legelésztek.
Ezután egy fehér szarvú muflon csorda életébe csöppentünk bele.
Amikor a főnök kérdőn ránk nézett és szólt, hogy menjünk, hát tovább álltunk...
Ezután már nagyon gyorsan besötétedett, így a tigrisről ma lemaradtunk, kárpótolt bennünket a gyönyörű naplemente hazafelé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése