Másnap hajnalban ébresztettek minket és vad elefántok nyomába eredtünk. Gyönyörű volt a táj a ködös hűvös időben.
Útközben pókkolóniákat és mindenféle növényeket mutatott túravezetőnk...
Láttunk nagy hangyavárakat a földön, amiknek ha le van törve a teteje, akkor kígyó lakhelye is lehet... szerencsére kígyót nem találtunk. Skorpiót is keresett vezetőnk a kövek alatt, azt sem találtunk. Majd miután átbújtunk pár elektromos kerítés alatt, megtaláltuk az elefántok nyomát. Ezeket az elektromos kerítéseket sajnos a vad elefántok miatt rakják ki az emberek, ugyanis a helyiek egyre több és több területet vesznek el a dzsungelből, hiába természetvédelmi terület, a széleken behatol a lakosság és kukoricát és egyéb növényeket állnak neki termeszteni. Rövid csendes séta után meg is találtuk az elefántokat.
Egyre többen lettek, így a végén körülbelül 17 vad elefántból álló csordát számolhattunk meg, Bébi elefánttal. A túravezetőnk elefánt bőgést játszott le a telefonjáról, hogy felkeltse az érdeklődésüket... persze mindeközben nekünk nagyon csendben kellett maradnunk, mert ha egy kicsinyét védelmező elefánt beindul, nagyon veszélyes. Méretük ellenére gyorsan tudnak futni, akár a sziklás köves hegyre is.
A napfelkeltét már egy kisebb hegyről láthattuk, ahova felmásztunk. Gyönyörűek voltak a távolban a hegyek, amelyek kék színben tündököltek. Két nap múlva a Kék hegy mögé fogunk ellátogatni a természetvédelmi terület másik felére, Dubare-ba.
A táborba visszafelé vezető úton még láttunk érdekes bogarakat.
Vadászó madarakat...
...és nem annyira vadakat.
Vad teheneket. :) Mivel gazda nélkül sétálgattak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése