Első két napunkat Indiában Bangalore-ban avagy Bengaluruban töltöttük, Karnataka államban, ami a populációt tekintve 9-dik legnagyobb Indiában, 70 millió lakosával. Ravi elvitt minket egy piacra ahol rögtön elénk tárult India sokszínűsége, az ismeretlen fűszerek, gyümölcsök kavalkádja és az utcán a nyüzsgés. A közlekedés számomra harc a túlélésért, a kedvenc táblám az alábbi képen látható:
Follow traffic rules - Kövesd a közlekedési szabályokat! - mintha lenne, és szerintem akármiféle szabályt követni ott veszélyesebb, mint nem követni... Jobb oldalt van a kormány, angol örökség, a káosz mellett az első napon nehéz volt megszokni, hogy a másik oldalon is megyünk. Le a kalappal az indiai sofőrök előtt, centikre mennek el egymás mellett az autók, és az előzés szabályait nem sikerült megfejtenem, mindkét oldalról lehet, de a nagyobb autónak nagyobb az elsőbbsége és a duda elengedhetetlen kellék, jelezni kell! ha előzni akarsz valakit, ha bekanyarodsz egy utcába, hogy a másik hallja és lehúzódjon. Na és persze kézjelekkel is jelezhetnek a sofőrök, olyankor megegyeznek, hogy kié az elsőbbség.
Villamos vezetékek, túlnépesedés... ennek a városnak 9 millió, azaz magyarországnyi lakost kell ellátni elektromos árammal és vízzel. A csatornázási és szemétfeldolgozási problémákat egyből megértjük, ha belegondolunk, hogy egész Magyarország lakosságának szemetét termelik egyetlen városban.
Az első pár sokk hatás után, kipróbáltunk valami furcsa savanyú gyümölcsöt, majd hennát kaptam mindkét kezemre, mesterfokon művelik ezt a művészetet, habár nem volt túl sok kuncsaft, mert az indiai nők ezt nem hétköznapi viseletként hordják, hanem csak alkalomra, esküvőre.
Fél óra volt nagyjából amíg megfestették a mintákat, majd alkudozás és győzködés után, hogy visszajövünk 10 nap múlva, hogy valóban meg lesz-e még a minta, 400 rúpiát 300-ra lealkudta Ravi. Ezután egyik kezemet sem tudtam használni, mert min. 1 órát hagyni kell száradni, majd leszárad róla ez az anyag, amit egy levélből készítenek. Utólag hagyhattam volna többet is, mert csak narancssárga lett a színezés, habár lehet, hogy fehér bőrön sosem lesz vörös.
Ezután tovább élvezhettük a közlekedés izgalmát, elindultunk egy templomhoz. Útközben megcsodálhattuk a motoron utazó száriba öltözött hölgyeket, vagy egész családokat egy robogón. Érdekes régi "old timer" autókat, a régi rendszám alapján lehet rá következtetni, hogy ezek több, mint 20 évesek.
A mezítlábas motorosokat, az utca mellett található szemetet és az utcán sétálgató szent teheneket egy idő után megszokja az ember. Csak az a legrosszabb az egészben amikor az utcán eldobnál szemetet és nincs hova, mindenki csak elhajítja, hogy majd valaki összeszedi, például egy boltban ki akartuk dobni az éppen kiürült üres flakonunkat és az eladót kérdeztük hogy dobhatjuk, ő fogta és kidobta az utcára....
Felértünk egy hegytetőre, ahol Krisna templomot építenek, merész tervekkel, mert hogy itt van a krisnások központja, az egész világról ide zarándokolnak. Találkoztunk egy krisnás szerzetessel, aki rám meglepően nagy hatással volt, nagyon kedvesen, alázatosan érdeklődött, hogy vallásosak vagyunk-e, és röviden összefoglalta, hogy ők azt hirdetik, hogy nem az anyagi javak felhalmozása az élet célja, mert amikor a világra jöttünk nem volt semmink és ugyanígy fogunk távozni, nem tudunk magunkkal vinni anyagi dolgokat. Szerinte 3 érzés határozza meg az embert, és ezeket kell erősíteni. Az hogy érezd hogy valakinek a barátja vagy, tehát a barátság. Hogy érezd valakinek a szerelmét, hogy feleség vagy férj vagy. És a harmadik hogy valakinek az édesanyja vagy édesapja vagy. Ez a három alap emberi érzés amiket erősíteni kell... ilyesmiket mondott, aztán mentünk is tovább, később jutott eszembe, hogy megkérdezhettük volna, hogy ha nem gyűjtik az anyagi javakat, akkor miért akarnak ekkora templomot építeni, amikor ez nem is fontos.
És a kilátás a városra:
Hazafelé megálltunk egy templomnál, Ganésa az elefántfejű isten egyik templománál ha jól emlékszem, de az istenszobor le volt takarva, azokat fotózni is szigorúan tilos, és csak mezítláb szabad bemenni a templom területére is. Ganésa apja Siva, aki méregből levágta a fejét, majd amikor rájött, hogy a fia az, az első állat fejét a helyére rakta, akivel találkozott, és az pont egy elefánt volt. Így lett elefánt feje. Az istenek 4 karral vannak ábrázolva, és van "járművük", valamin utaznak, Ganésa egy patkányon utazott. Ganésa, Az Akadályok Elhárítója, megtalálható volt vendéglátónk autójában is a műszerfalon. Szerencsét hoz és letört fél agyarával ő írta le a Mahábháratát, a 3 ezer éves szanszkrit nyelvű hindu eposzt. :)
Ezután hazatértünk a hotelba, S-Hotel a neve, a választás legfőbb szempontja az volt, hogy Raviékhoz közeli legyen. Ár: 7500INR-ről lealkudva 5000INR/szoba/éj mindenféle adókkal együtt reggelivel. Az indiai rúpiát 4-el szorozzuk a forinthoz átváltáshoz, így az ottani 4 csillagos hotel ára nagyjából egy itthon 3 csillagosé. De nem mertük megkockáztatni az alacsonyabb színvonalat, összességében elégedett voltam az S-Hotellal. 3 különböző szobát próbáltunk, mert az utazgatás során 3-szor két éjszakát töltöttünk itt. Vacsorára Raviékhoz voltunk hivatalosak, ahol igazán finom házi indiai ételeket kóstolhattunk, kevésbé fűszeresre főzve. Eddig csak a repülőn és reggelinél a hotelban kóstoltuk az ízvilágot, de azt már akkor tudtuk, hogy a házilag elkészített ételeknek nem lesz párja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése