Bangalore utcáin második nap

Második napon is útra keltünk, útközben megtaláltuk az indiai címerben szereplő oroszlános oszlopfőt is egy körforgalom közepében, ahol épp szemtanúi is lehettünk egy kisebb balesetnek, két motoros összekoccant, persze bukósisak nem volt rajtuk, az ott nem szokás. Szerencsére nem mentek gyorsan, úgyhogy felpattant a srác és elhajtott. A város közlekedési forgatagában ismét nyugtáztuk, hogy akár egy család is elfér egy motoron, és ezen senki sem akad fenn.

Majd utunk a város régi határát jelző oszlophoz vezetett, amiről azt jósolták, hogy ha a város ezen túlnő, akkor össze fog omlani. Ez az oszlop ma már a város belsejében található, és még nem dőlt össze a rendszer, az egész út során az volt az érzésem, hogy valami rejtélyes módon a káoszban mégis működik minden.

Az oszlop mellett a gyönyörű Lalbagh parkban sétáltunk, ahol mókuskák futkároztak a földön és papagájok ültek a faágakon. Élénk színű virágokat és még egy japán kertet is találtunk benne gyönyörű bonsaiokkal. A nyüzsgő városban ide lehet menekülni egy kis kikapcsolódásra.

Találtunk egy agyagégetőt is, érdekes az állványozás és a létra a levegőben.

Ezután utunk Ravi iskolájához vezetett, St.Joseph's Boys High School, egy keresztény fiúiskola. Hétvége volt, pár helyi gyerek épp focizott az udvaron.

Először meglepődtem, de a tények: India lakosságának 10%-a keresztény, ami azt jelenti, hogy ott több keresztény van, mint Európában. Az ilyen magániskolákba már nagyon korán le kell foglalni a helyet, évekkel előre, és emellett sokba is kerül. Az iskolai évek alatt nagy a verseny a diákok között, mert az eredmények alapján lehet tovább jutni és sokan vannak korlátozott számú főiskolai vagy egyetemi helyre. Az indiai oktatásról itt.

A suli mellett a Force India Forma 1-es csapat tulajdonosának épületeit is láthattuk, az aljában egy nagyon modern plázával, később itt ebédeltünk Kelet Indiai ételkülönlegességeket, de előtte még a Cubbon Parkba vezetett utunk. 

Ez ma már állami könyvtár, és a busz az épület előtt egy könyvtárbusz, amivel a szegényebb családokhoz is eljuthatnak a könyvek. A parkban mindenféle színes madarakat ígérnek a táblák, a lenti képen is látható, de azokat sajnos nem láttuk és nem is hallottuk. Viszont az udvar tele van patkánylyukakkal.

Az út mentén friss gyümölcsöt lehet vásárolni több helyen is, lehet még kapi égetett kukoricát is, ezekkel most nem kísérleteztünk. Előző nap megkóstoltuk a kókusz "vizét", ami nagyon egészséges és tiszta. A zöld kókuszdió tetejét lecsapják egy nagy késsel, és a teljesen áttetsző, kristálytiszta víz már iható is. Sajnos hiába győzködtem magam, hogy nagyon egészséges, kicsit édeskés volt az íze és cukros lére emlékeztetett, nem tudtam meginni. Utána a kókusz belsejének húsa is ehető, ami olyan mint a félig megfőtt tojásfehérje, nyálkás és kicsit édes ízű...nekem nem a nyers zöld kókusz lesz a kedvenc ételem. 

 A park mellett egy ivókútról a mai napig viszik haza a vizet műanyag edényekben a szegényebb családok.

A Cubbon parkhoz közel található a parlament épülete, sajnos építkezés miatt eléggé körbe volt állványozva. 

 

Ez a felirat mindent elárul az állam tevékenykedéséről. A korrupcióról egy példa: Ravi vitte műszaki vizsgára az autójukat, neki csak 8 órába telt az ügyintézés, úgy hogy édesapjának volt ismerőse és gondolom a borítékos pénz zsebbecsúsztatással sem spóroltak. Ugyanis tele van kamerákkal az épület, szóval óvatosan kell a csúszópénzeket is adni. De ha nem lett volna az ismerős akkor hány órába telt volna?

 

Kiadós ebéd a plázában, Kelet Indiai ételek, nagyon csípős és nagyon édes váltakozott, és mindenből addig töltögettek utána a kis edényekbe amíg azt nem mondtad, hogy elég. Szóval degeszre ettük magunkat. A szomszédos olasz étteremben ittunk egy pohár indiai rosé bort, elég drága volt, 3-szor 2 deci bor kb 1000 rúpiába került = 4000 Ft. Előtte hármunk ebédje került kb ugyanennyibe.

Ezután ismét a nagyvárosi forgatag várt minket... bepattantunk az autóba és irány boltozni.

Végigjártunk pár boltot, hogy körvonalazódjon mi is az amit majd vásárolni szeretnénk. Jártunk boltban ahol a kétméteres fa faragott istenség szobortól a kis elefántig minden volt. Szantál fát is lehetett vásárolni, illetve abból faragott dolgokat. Ez egy illatos ritka fa. Majd az utcán kóstoltunk rózsaszirom-virág-levél és nem tudom mi volt benne valamit, ezüst papírba csomagolva, amit meg lehetett enni.

A szári boltban megcsodálhattuk a csodálatos anyagokat, a legolcsóbb selyem szári 3000 rúpia (12000 Ft).

Az este fénypontja számomra az volt amikor Raviéknál egy szárit próbálhattam, nagyon szép de eldöntöttem, hogy inkább mégsem fogok vásárolni, mert képtelen lennék egyedül felvenni.

Bangalore utcáin első nap

Első két napunkat Indiában Bangalore-ban avagy Bengaluruban töltöttük, Karnataka államban, ami a populációt tekintve 9-dik legnagyobb Indiában, 70 millió lakosával. Ravi elvitt minket egy piacra ahol rögtön elénk tárult India sokszínűsége, az ismeretlen fűszerek, gyümölcsök kavalkádja és az utcán a nyüzsgés. A közlekedés számomra harc a túlélésért, a kedvenc táblám az alábbi képen látható:

Follow traffic rules - Kövesd a közlekedési szabályokat! - mintha lenne, és szerintem akármiféle szabályt követni ott veszélyesebb, mint nem követni... Jobb oldalt van a kormány, angol örökség, a káosz mellett az első napon nehéz volt megszokni, hogy a másik oldalon is megyünk. Le a kalappal az indiai sofőrök előtt, centikre mennek el egymás mellett az autók, és az előzés szabályait nem sikerült megfejtenem, mindkét oldalról lehet, de a nagyobb autónak nagyobb az elsőbbsége és a duda elengedhetetlen kellék, jelezni kell! ha előzni akarsz valakit, ha bekanyarodsz egy utcába, hogy a másik hallja és lehúzódjon. Na és persze kézjelekkel is jelezhetnek a sofőrök, olyankor megegyeznek, hogy kié az elsőbbség.

Villamos vezetékek, túlnépesedés... ennek a városnak 9 millió, azaz magyarországnyi lakost kell ellátni elektromos árammal és vízzel. A csatornázási és szemétfeldolgozási problémákat egyből megértjük, ha belegondolunk, hogy egész Magyarország lakosságának szemetét termelik egyetlen városban.

Az első pár sokk hatás után, kipróbáltunk valami furcsa savanyú gyümölcsöt, majd hennát kaptam mindkét kezemre, mesterfokon művelik ezt a művészetet, habár nem volt túl sok kuncsaft, mert az indiai nők ezt nem hétköznapi viseletként hordják, hanem csak alkalomra, esküvőre.

 Fél óra volt nagyjából amíg megfestették a mintákat, majd alkudozás és győzködés után, hogy visszajövünk 10 nap múlva, hogy valóban meg lesz-e még a minta, 400 rúpiát 300-ra lealkudta Ravi. Ezután egyik kezemet sem tudtam használni, mert min. 1 órát hagyni kell száradni, majd leszárad róla ez az anyag, amit egy levélből készítenek. Utólag hagyhattam volna többet is, mert csak narancssárga lett a színezés, habár lehet, hogy fehér bőrön sosem lesz vörös.

Ezután tovább élvezhettük a közlekedés izgalmát, elindultunk egy templomhoz. Útközben megcsodálhattuk a motoron utazó száriba öltözött hölgyeket, vagy egész családokat egy robogón. Érdekes régi "old timer" autókat, a régi rendszám alapján lehet rá következtetni, hogy ezek több, mint 20 évesek.

A mezítlábas motorosokat, az utca mellett található szemetet és az utcán sétálgató szent teheneket egy idő után megszokja az ember. Csak az a legrosszabb az egészben amikor az utcán eldobnál szemetet és nincs hova, mindenki csak elhajítja, hogy majd valaki összeszedi, például egy boltban ki akartuk dobni az éppen kiürült üres flakonunkat és az eladót kérdeztük hogy dobhatjuk, ő fogta és kidobta az utcára....

Felértünk egy hegytetőre, ahol Krisna templomot építenek, merész tervekkel, mert hogy itt van a krisnások központja, az egész világról ide zarándokolnak. Találkoztunk egy krisnás szerzetessel, aki rám meglepően nagy hatással volt, nagyon kedvesen, alázatosan érdeklődött, hogy vallásosak vagyunk-e, és röviden összefoglalta, hogy ők azt hirdetik, hogy nem az anyagi javak felhalmozása az élet célja, mert amikor a világra jöttünk nem volt semmink és ugyanígy fogunk távozni, nem tudunk magunkkal vinni anyagi dolgokat. Szerinte 3 érzés határozza meg az embert, és ezeket kell erősíteni. Az hogy érezd hogy valakinek a barátja vagy, tehát a barátság. Hogy érezd valakinek a szerelmét, hogy feleség vagy férj vagy. És a harmadik hogy valakinek az édesanyja vagy édesapja vagy. Ez a három alap emberi érzés amiket erősíteni kell... ilyesmiket mondott, aztán mentünk is tovább, később jutott eszembe, hogy megkérdezhettük volna, hogy ha nem gyűjtik az anyagi javakat, akkor miért akarnak ekkora templomot építeni, amikor ez nem is fontos.

És a kilátás a városra:

Hazafelé megálltunk egy templomnál, Ganésa az  elefántfejű isten egyik templománál ha jól emlékszem, de az istenszobor le volt takarva, azokat fotózni is szigorúan tilos, és csak mezítláb szabad bemenni a templom területére is. Ganésa apja Siva, aki méregből levágta a fejét, majd amikor rájött, hogy a fia az, az első állat fejét a helyére rakta, akivel találkozott, és az pont egy elefánt volt. Így lett elefánt feje. Az istenek 4 karral vannak ábrázolva, és van "járművük", valamin utaznak, Ganésa egy  patkányon utazott. Ganésa, Az Akadályok Elhárítója, megtalálható volt vendéglátónk autójában is a műszerfalon. Szerencsét hoz és letört fél agyarával ő írta le a Mahábháratát, a 3 ezer éves szanszkrit nyelvű hindu eposzt. :)

Ezután hazatértünk a hotelba, S-Hotel a neve, a választás legfőbb szempontja az volt, hogy Raviékhoz közeli legyen. Ár: 7500INR-ről lealkudva 5000INR/szoba/éj mindenféle adókkal együtt reggelivel. Az indiai rúpiát 4-el szorozzuk a forinthoz átváltáshoz, így az ottani 4 csillagos hotel ára nagyjából egy itthon 3 csillagosé. De nem mertük megkockáztatni az alacsonyabb színvonalat, összességében elégedett voltam az S-Hotellal. 3 különböző szobát próbáltunk, mert az utazgatás során 3-szor két éjszakát töltöttünk itt. Vacsorára Raviékhoz voltunk hivatalosak, ahol igazán finom házi indiai ételeket kóstolhattunk, kevésbé fűszeresre főzve. Eddig csak a repülőn és reggelinél a hotelban kóstoltuk az ízvilágot, de azt már akkor tudtuk, hogy a házilag elkészített ételeknek nem lesz párja.

Védőoltások

A következő nagyobb de szükséges kiadás, a  védőoltások. Indiába való utazáskor nincs kötelező védőoltás, csak ajánlott. Az ajánlott oltások pedig azon múlnak, hogy milyen vidékre utazik az ember vagy esetleg akar-e fürdeni a Gangeszban. :) Fél évvel az utazás előtt felkerestük a helyi oltóközpontot és időpontot kértünk az ÁNTSZ nemzetközi oltásokért felelős doktornőjéhez. A doktornő szépen felkészít az utazásra, nagyon hasznos tanácsokkal látott el minket 4000Ft-ért cserébe, és megbeszéltük, hogy milyen oltásokat kérhetünk. 

Hepatitis A+B kombó, 3 dózis. Első dózis után egy hónappal a második, majd fél évvel később a harmadik. A másodikig jutottunk el az utazásig, de az már elvileg védettséget ad. A Hepatitis B-t ma már kötelező oltásként adják az iskolában, valószínűleg én is megkaptam, de nem emlékeztem rá, úgyhogy inkább kértem, biztos ami biztos. Most kaptunk oltási kis könyvet is, ami segít majd emlékezni a jövőben. Hepatitis A elleni 5 vagy 20 évre szóló, a Hepatitis B elleni oltás élethosszig tartó védettséget ad. Ára: kb. 7500Ft/adag.

Diftéria+járványos-gyermekbénulás+Tetanusz kombó oltás, távolkeleti utazások előtt ajánlják. Emlékeztető oltás a kisgyermekként már megkapott oltásokból, ugyanis a szervezet is felejt. Habár tetanuszt kaptam pár éve, de ez a kombinált oltás csak ilyen formában volt, úgyhogy duplán biztosítva vagyok tetanusz ellen is. A tetanusz 10 évig hatásos. A kombinált oltás ára kb. 4500Ft

Hastífusz elleni injekciót kaptunk még. Ára kb. 4500Ft. 

Malária elleni gyógyszert nem szedtünk, nem mentünk lápos vidékre. Habár dzsungel szafarin sok volt a szúnyog, de a szúnyogriasztó srpay hatásos volt ellenük, az egyik szálláshelyen még kenőcs is volt a szobában. Mi elfelejtettünk itthonról vinni spray-t, de Indiában 150 rúpiárt (600Ft-ért) vett szúnyogriasztó, igaz ausztrál szúnyogok ellen készült, de nekünk bevált, pár csípéssel megúsztuk tehát egy Fenistil kenőcs is jól jön. Indiai vezetőnk orvosának tanácsára beszereztünk még ott bélféreghajtó tablettát, ezt hazaérkezés után kell beszedni, majd rá három napra még egyet. Biztos ami biztos. 

Összességében a kiadások, ha még az antibakteriális kézfertőtlenítőt is hozzászámoljuk, amit igazán sűrűn használtunk, és a legnagyobb hasznát vettük. Összesen kb. 33.000Ft/fő.

Vízum

A vízum megszerzése. Fájdalom. De tényleg. Igaz, hogy ma már online kell kitölteni ürlapot, de utána a kinyomtatott űrlapot ugyanúgy fel kell vinni az Indiai Nagykövetségre Budapestre és a folyamatot megnehezíti az, hogy mindent fel kell tölteni elektronikusan is majd utána kinyomtatva is vinni magaddal. Tehát nem elég lefénymásolni az irataidat, be kell szkennelni vagy fényképezgetni...na de persze kinyomtatni nem érdemes a beszkenneltet, mert teljesen más lesz a mérete...A fényképet illetően pedig nem értettem, hogy miért lehet feltölteni furcsa formátumban, amivel egy fél órát biztos szöszmötöltünk, ha utána az eredetit kellett ráragasztani az űrlapra, amivel szintén vigyázni kell, mert az amerikai 5cmx5cm-es méretet kérik, amit a fotós nem árt ha elő tud :) na és persze semmi mosoly és fülek látszódjanak.

Elég fontosnak tartom azt a feltételt megemlíteni, hogy az útlevélnek még minimum fél évig érvényesnek kell lennie az utazástól számítva, így kapásból csúsztunk novemberi vízumigénylésre, mert rájöttünk,  hogy Gábor útlevele márciusban lejár...

Az űrlapon érdekes adatokra voltak kíváncsiak, egy angol szótárral érdemes készülni, de azért követhető. A pakisztáni rokonságra többször is rákérdeznek, persze ez érthető, okoztak elég gondot már a muszlimok, a konfliktusról itt lehet többet olvasni...de kedvenc kérdésem az volt, hogy hol járt az ember az elmúlt 10 évben :) szóval érdemes előre kikészíteni minden létező adatodat, mert mire mindent kitöltesz és felidézed emlékeidet addigra valószínűleg lejár az űrlap biztonsági ideje és kezdheted elölről... az első ilyen után többször mentesz majd...

A Nagykövetségre időpont kérés nincs, szóval 10 és dél között kell érkezni hétfőtől csütörtökig a hét bármely napján, mindenkire sor kerül szóval egy másfél órás várakozás a Nagykövet Úrhoz, ahol személyesen kell megjelenni, és az aláírt űrlapot és útlevelet leadni, fizetni és egy hét múlva lehet is menni érte. Egy kicsit meglepődtem ezen a ponton, mert semmiféle elbeszélgetés nem volt a Nagykövet Úrral, Good Morning és Good Bye-on kívül...azt vártam, hogy megkérdezik majd utazásunk célját, vagy legalábbis egy Nagykövettel való találkozást mindenképp máshogy képzeltem. Dehát sajnáltam is szegényt, úgy látszik India népszerű úticél lett napjainkban, sok az utazó és neki már csak az adminisztráció jut...

Szerencsére meghatalmazással már más is átveheti a vízumot. 16.000Ft/fő a túrista vízum, az aktuális árak az Indiai Nagykövetség honlapján megtalálhatóak, online ezt még nem lehetett fizetni, talán majd a jövőben fejlődik a rendszer.

Miért pont India?

Indiai utazásunk ötlete nagyjából egy évvel ezelőtt véglegesedett. Egy kedves ex-kollégám és "ma-jó barátunk" Ravi mondogatta, hogy ha van kedvünk menjünk el meglátogatni őt Indiába decemberben, hisz ő is akkor utazik haza a családjához Németországból. Így tavaly ilyenkor rábólintottunk és elkezdtünk spórolni, hisz a költségeket nagyjából becéloztuk 3000 Eurora kettőnknek. :) Nagyjából egy év el is röppent. A szervezés az utolsó fél évben teljesedett ki, azaz a repülőjegyek árát már tavasztól figyelgettem, de Ravi tanácsára csak augusztus elején vettük meg, az Emirates-nél, így egy Dubai 3 napos átszállást is be tudunk majd iktatni, ha már egyszer arrafelé járunk, úgysem minden nap utazunk távolkeletre...azért ezt választottuk, mert a légitársaságon keresztül az Egyesült Arab Emirátusokba is lehet vízumot kapni, így ez egy kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt. A repülőjegy Bécsből Bangalore-ba kettőnknek 1760Euro-ba fájt, a spórolt pénzünk el is fogyott. :) Augusztustól felgyorsultak a dolgok, nagyjából kétnaponta emailezés az útitervről, melyik hotelt melyik szafari túrát válasszuk, párszor telefonon és skype-on is beszéltünk...akkoriban néha túlzásnak éreztem ezt a sok szervezkedést, de az utazás alatt megértettem, hogy miért volt erre szükség, és rájöttem, hogy mázlisták voltunk, hogy Ravi mindent előre leszervezett nekünk :) Remélem majd viszonozhatjuk és ellátogatnak majd Magyarországra, és megpróbálunk hasonló házigazdák lenni, ami nem lesz könnyű, mert az indiai vendéglátás sokkal továbbmegy azon, mint amit eddig én Európában tapasztaltam...de ez egy külön bejegyzést igényel :)