Még volt egy teljes napunk a Bengáli öböl partján, és Arati azt tanácsolta, hogy a Chennai városnézés helyett inkább Mahabalipuramot nézzük meg. A városnézésről már akkor lemondtam amikor átutaztunk a városon, nem is értem az útikönyvünk miért ajánlott egy teljes napos körutazást a városban, megkérdeztem róla Aratit, és azt mondta azokon az épületeken semmi szép nincs, és a város nagyon piszkos, ne menjünk oda.
Mahabalipuram felé vezető úton megálltunk a Tigris barlangnál, ahogy írta az útikönyvem. Nem lehet eltéveszteni nagy közúti tábla jelzi hol van. Először nem tűntek túl érdekesnek a sziklák, csak annyira, hogy érdekes formák, mert a környezetében pálmafás vidéken nincsenek ilyen sziklák.
Aztán egyszer csak felbukkant Coconut Raj, aki nagyon lelkesen és egészen érthető angollal körbevezetett minket a helyen, kiderült hogy templomok is vannak itt, és érdekes történeteket is mesélt, természetesen a végén 200 rúpiát kért (800Ft), végülis olyan mintha belépőt fizettünk volna.
Ezen a domborművön a Durga nevű harcos istennő háborúja zajlik, aki egy bivalydémonnal küzdött meg. Érdekes, hogy nem csak az istenek kaptak festett bindit a homlokukra a hívőktől, hanem még Nandi a bika is, aki Siva "járműve" volt. Így egyből ki lehetett találni, hogy egy Siva templomnál járunk, mert az oltárral szemben, kicsit srégen Nandi fekszik. Ez azért alakult így ki, mert régebben az érintethetetlenek nem járulhattak istenük oltárához a templomba, csak Nandi mellett kívülről imádkozhattak, ezért a Nandi szobrok nem teljesen szembe találhatóak Siva oltárával, hogy ne takarják ki.
Ez a nagy szikla a 2004-es decemberi cunami során bukkant elő, a vízszintes csík rajta a víz szintjét mutatja, csak a teteje látszott ki, majd amikor visszahúzodott a víz rátaláltak egy több ezer éves templom maradványára, a leletek nagy részét elszállították a Chennai múzeumba, de azért lehet látni a régi áldozati helyeket, ahol kecskéket is áldoztak az isteneknek, nem csak kókuszdiót.
Remélem Coconut Raj nem itt lakott.
Egy másik kis szentélynél szintén áldozatot hoztak, a nők bementek a szentélybe és ezekhez az istenekhez imádkoztak gyermekáldásért.
Volt egy szikla amiről azt mesélte Coconut Raj, hogy felmászott és nézte, várta a turistákat, hogy kókuszdiót tudjon nekik eladni... de a turisták nem jöttek vagy nem akartak kókuszdiót venni, így áttért az idegenvezetésre :)
És a tigris szikla, ahol nem tigrisek laknak, hanem tigris fej domborművek őrzik a bejáratát, a baloldalon pedig két elefánt cipeli a hátán a maharadzsát. Jobbra egy alkalmazott söpröget kókuszrostból készített ciroksöprűvel.
Ezután tovább indultunk Mahabalipuramba, a város bejáratánál megállított minket pár helyi és felajánlotta egyikük, akit Kumarnak hívtak, hogy 800 rúpiáért idegenvezetést vállal, és 150 rúpiáért tudunk jegyet venni a látványosságokhoz. Ésszerűnek tűnt belemenni az alkuba, mert magunktól nehezebben tájékozódtunk volna, így utólag belegondolva sokkal zökkenőmentesebb volt kísérőnkkel, aki szintén nagyon érdekes dolgokat mesélt, az angolja szintén sokkal jobb volt az átlagos indiai angolnál.
Először olyan templomokat néztünk meg, ahol ilyen érdekes kövek voltak, nem tudni mi tartja őket egyensúlyban.
Majd Kumar a hatalmas kőbe faragott domborműről mesélt, ami 27 méter széles és 9 méter magas, a világ legnagyobb ilyen jellegű alkotása. Mindegyik apró résznek megvan a saját mitológiai története. Amire emlékszem: középen folyik a Gangesz és benne a folyó kígyótestű istennője Ganga. Amikor jött az özönvíz a vegetáriánus állatokat Siva megmentette, ezért gyülekeznek oda a folyóhoz. Az elefánt agyaránál egy nagyon furfangos macska ágaskodik, aki el akarta hitetni, hogy ő is vegetáriánus. Egy sovány férfi alak tart egy sziklát, aki azért fogyott úgy le, mert étlen szomjan kellett tartania a sziklát, hogy megvédje a várost, ezért látszanak ki a bordái és hosszú a szakálla. 
Érdekes volt, hogy itt majmok rohangáltak az utcán, és árusok zaklatták a turistákat. Borzasztó ahogy mennek az ember után, és teljesen levegőnek kell őket nézni különben véged, venned kell valamit, és ha belemész egy alkudozásba és nem veszel semmit, annál rosszabb nincs. Aranyszabály: alkudozni csak akkor szabad elkezdeni ha tényleg meg akarod venni a portékát! Biztos hogy fog engedni az árból az eladó, 10-15 % az tuti. Ügyesebbek talán többet is tudnak alkudni, ha többet veszel vagy elhiteted, hogy még jössz ide vásárolni, az áru minőségét is érdemes többször megkérdezni...ez az alkudozás nekem sajnos nem ment, de Bangaloreban Ravi mindig alkudott helyettünk szerencsére, itt viszont vettünk is pár apróságot, szuvenírt, és nem vagyok benne biztos, hogy a végén tényleg jó áron vettük, pedig segített kísérőnk...legalábbis úgy tűnt.
Ezután tovább mentünk az 5 Ratha-hoz, azaz az istenek szekereihez, amik igazából templomok, vagyis kis szentélyek.
Itt is megcsodálhattuk az indiaiak kőszoborremekműveit.
Az 5 Ratha után utunk egy Parti templomhoz vezetett, ami nagyon közel volt az óceánhoz. Bikaszobrok őrizték körben a templomot.
A templom elejénél állítólag még a cunamiból ottmaradt víz látható egy kútban. A templom belsejében egy óriási fekvő istenség, Siva és egy szentély található, amiben a bazaltkőből készült oltár sajnos törött, de a Tigris barlangnál láttunk egy egészben maradtat. Ezután Kumar egy szuvenír boltba vezetett minket, ahol gyönyörű szőnyegeket és hatalmas állóvázákat lehetett volna vásárolni, de mi inkább útra keltünk, és Kumar elmondása alapján a közeli Krokodil parkba indultunk.
