Korán reggel egy közeli templomból szóló énekszóra keltünk, egy pap énekelte. Nagyon szép volt az ének, habár hajnali fél 6-kor nem annyira képes ezt értékelni az ember. Miután megkaptuk reggeli kávénkat is, útra keltünk a dzsungelbe. Egy kis hajnali felvétel a táborról:
Érdekes volt, túravezetőnk mindenféle növényekről és itt honos állatokról beszélt. Például a krokodilfáról.
Így néz ki egy hangyavár belülről a járatokkal:
Az itteni pókok néha ilyen aranyos fészkekben laknak, nem bánom hogy nem jött elő...
Sajnos nem láttunk túl sok állatot. Egy folyó mellett is elhaladtunk, itt csak vízipókokat láttunk szerencsére, krokodilt nem.
Azért láttunk a távolban pár szép színes madárkát is, de inkább csak a hangjukat hallhattuk útközben. Lencsevégre kapásukhoz több időre lett volna szükség.
Ezután találkoztunk az első szelídített elefánttal. Nagyon meglepődtem amikor észrevettem a láncokat a lábán és a bennszülöttek házait a távolban.
Visszafelé találtunk egy "Touch me not", azaz "ne érj hozzám" nevű virágmezőt. Nagyon érdekes növény, ha hozzáér valami összezárja a leveleit majd pár perc múlva újra kinyílik.
Ezután a már ismert kis fonott kör alakú ladikokkal vízi túrára indultunk a csendes hűvös reggelen.
Mire visszaértünk a táborba már kezdett kisütni a nap és mi is felébredtünk, felfedeztünk új dolgokat például óriási hangyavárat:
Majd útra keltünk az elefántokhoz, azért amiért jöttünk. Elég sok turista összegyűlt, annak ellenére is, hogy hétköznap volt és a táborban csak mi hárman voltunk vendégek. Gondolom az elefántfürdetés a közelben lakók számára is nagy élmény. Elsőre nagyon megsajnáltam szegény láncra vert elefántokat, de túravezetőnk elmondása alapján nagyon jó dolga van ezeknek az állatoknak, vigyáznak rájuk gondozóik, hiszen a vadonban már nem tudnának életben maradni önállóan. A láncok alatt be van olajozva a bőrük, hogy ne dörzsölje őket. Nagyon közel lehetett menni az elefántokhoz, hiszen ők képzett elefántok, régebben dolgoztatták őket, most már nyugdíjasok. Képzésük módját csak a helybéli őslakosok tudják, mesterségüket csak egymásnak adják át.
Nekünk egyből mondta vezetőnk, hogy ha nem akarunk bajt ne piszkáljuk a Bébi elefántot, mert az anyja még láncra verve is nagyon bevadulhat, illetve a kicsi még nincs annyira kiképezve... sajnos pár turista elkezdte piszkálni és oda is csapott közéjük.
Egy iskolás csoport is épp itt kirándult.
Etetéskor meg is simogathattuk őket.
Egy vak elefánt is volt a csordában, ő már biztosan éhen halna a vadonban.
A fürdetés szintén nagy látványosságnak számított. A gondozó az elefánttal a folyóba ment, majd az elefánt lecsücsült a vízbe és kezdetét vette a fürdetés, azaz a locsálás. A bátrabbak bemehettek fürdetni.
Majd jött a következő elefánt, amelyik teljesen belefeküdt a vízbe és úgy élvezte a fürdést.
Ezután még az "elefántogolást" is kipróbálhattuk.
Sajnos ezután már csak egy gyors zuhanyra volt időnk, lemostuk magunkról az elefánt parfümöt, majd elhagytuk a tábort és újra útra keltünk.
