A következő szafaris élményünk egy olyan táborban várt minket, ami szelídített elefántok rezervátumaként működik. Ezeket az elefántokat sajnos régebben dolgoztatták, tulajdonképpen olyan, mintha nyugdíjba vonultak volna és itt vigyáznak rájuk, hiszen a vadonban egyedül már valószínűleg nem maradnának életben, megszokták az ellátást. A már ismerős Cauvery folyón kellett átkelnünk, egy krokodilokra figyelmeztető tábla mellett várt minket egy motorcsónak.
A tábor hangulata teljesen olyan volt, mintha az 1900-as évek elején járó angol nemesek volnánk, akik épp tigrisvadászatra indulnak majd elefántháton, hosszú puskával abban a tört-fehér, vagy khaki kemény kalapos vadászegyenruhában. A kunyhók mellett óriási hangya várak voltak és függőágyak. A házikóban bent alaposan szúnyoghálóval levédett ablakok és nagy ventilátor a plafonon. Nekünk most a hőséggel nem kellett küzdenünk, a szúnyogok ellen pedig alaposan bekentük magunkat szúnyogriasztóval.
Délután érkeztünk és mivel hétköznap volt, teljesen üres volt a tábor, csak mi voltunk hárman vendégek. Ez különösen tetszett. Mivel erre a délutánra nem volt semmilyen különösebb program, Ravi érdeklődött és kiderült, hogy az egyik alkalmazott nagynénjének a folyó túlpartján kávéültetvénye van. Így hát útra keltünk ismét a motorcsónakkal.
Egy kis autóút után meg is érkeztünk az ültetvényre, ahol legelőször azt láthattuk, hogyan szárítják a földön a kávészemeket. Arabica és Robusta típusú kávészemek.
Majd elindultunk az elég sűrű növényzetű ültetvény belsejébe. Megtudtuk vezetőnktől, hogy a kávétermesztés azért nem könnyű feladat, mert a kávécserjék nagyon kényesek, sok vízre van szükségük, de nem állóvízre, hanem az a jó ha elfolyik a víz, ezért lejtős területre lehet csak ültetni. Viszont a közvetlen napsütést sem szeretik, ezért a kávécserjék mellé magas fákat kell, hogy ültessenek amik árnyékot adnak. Ezért vannak itt ezek a magas papaya fák is.
A még éretlen kávészemek a cserjéken zöldek, majd színesek lesznek ha megérnek és akkor lesznek feketék amikor a nap kiszárította.
Lassan kezdett besötétedni és a dzsungel elnyelt bennünket...
Borsot is termesztenek itt, ami szintén még zöld amikor éretlen, majd kiszárítás után fekete bors lesz belőle. Ezen a fán a zöld bors termések mellett, óriási vöröshangyák építettek levelekből fészket.
Egy éves kávécserje csupán ekkora, gondolhatjuk, hogy a nagyobbak hány évnyi gondoskodás eredményei.
Ilyen magas fák voltak:
A kis csapat a dzsungelben.
Nagyon tetszett ez a látogatás az ültetvényre érdekes volt látni, hogy miből lesz a kávénk és a borsunk és más érdekes növényeket. Nagyon gyorsan sötétedett, de még sikerült elcsípnünk a naplementét egy víztározó gátnál, ahova Ravi vitt minket. Útközben egy madarat is sikerült lekapnom. Most nagyon alacsony volt a vízállás a gátnál, ebből is látszott, hogy sajnos milyen kevés volt a csapadék az elmúlt időszakban.
A háttérben a hegyek és a felhők nagyon szépek voltak ahogyan a lemenő nap beszínezte.
